Miért Most?

Katherine szemszöge:

Korán reggel keltünk fel, mert holnap jön Griffin és gyakorolnunk kell még nagyon sokat. Nagyon ideges voltam már most. Utoljára akkor voltam ennyire ki idegileg mikor vèletlenül betörtem anya kocsijának a sötétitett ablakát. Nem szóltam, hogy én voltam csak észrevette. Éppen ültem a szobámban mikor hallottam idegbeteg járásának a hangját. Kicsapta szobám ajtaját, a halántékán kiugrottak az erek és fújtatott, kezében a krémszínű párducmintás sálammal. Hat hónap azaz fél év szobafogságot kaptam. De élek, itt vagyok.

Futottunk a stúdióba, mert így is késésben voltunk szokásunkhoz méltóan. Egész délelőtt a dalt nyúztuk. Ebéd szünet lett végre.
-Sziasztok csajok!-köszönt a BTR.
-Hello!-üdvözöltük őket egyszerre.
-Milyen volt az ének óra?-èrdeklődött Kendall.
-Borzalmas-vágta rá Anne.- Ma Gustavo a szokásosnál is rosszabb . Folyton kiabál!
-Pedig pont most nem kellene ezt csinálnia mikor idegesek vagyunk a holnapi Griffin látogatás miatt!-mondtam majd belekortyoltam az üveg szénsavas vízbe amit James hozott.
-Nyugalom teljesen jók lesztek!-csapott hatalmasat Vanessa vállára. Egy féloldalas polo volt rajta és pont arra a részre vágott egy csattanósat ami szabadon volt.
-Ezt nem kellett volna-nevetett Anne. Vanessa gyilkos fejet vágott, mert ott maradt a kéznyoma. A srác gyorsan eltűnt.
-Carlos Pena azonnal told vissza a seggedet!-futott utána. Annyira nevettünk ezen a jeleneten. Egy hatalmas csattanás után Vans a kezèt törölgette ördögi vigyorral az arcán, Carlos pedig a fejét fogta és összehúzódva jött mögötte és savanyú képet vágott.
-Együnk valamit-vigyorogtam.
-Megszólalt a haspókunk!-simogatta meg a hasamat Anne.
-Megütlek, mint Vans Carlost-nevettem. Mindenki kuncogott csak a bántalmazott fiú nem.
-Rákos saláta, rákos saláta!-ugráltam előre majd mikor beáltunk a sorba James körül kezdtem el megint.
-Nyughass buksi!-emelt fel úgy, hogy ne tudjak kiszabadulni. Elkezdtem boci szemeket mereszteni rá.
-Szépek a szemeid!-kancsalítottam be. Mire elkezdett nevetni ezért kiszabadultam. Megint elkezdtem körülötte ugrálni és manó hangon énekelni kezdtem: "Do you wanna be famous, famous do you wanna be the one who's living alive.." -a Famous című számukat. Már mindenki dőlt a nevetéstől.
-Idióta!-nevetett Vans. Megebédeltünk, mindenki meglepetésére Ráksalit ettem.
-Hol vannak a majmok meg a párducok?-üvöltötte Gustavo gondolom Kellynek az aszisztensének. Gyorsan elfutottunk a porta fele ès elbujtunk Logannel a pult alá a többiek pedig más helyet kerestek. Miután Kelly végig száguldott a folyóson elöjöttünk és belópóztunk a tánc terembe mintha mindvégig ott lettünk volna. Elkeztünk melegíteni a lányokkal.
-Itt vannak!-lihegett Kelly.-Azt mondtad, hogy megnézted itt. És azt mondtad nincsenek itt!-kiabált az aszisztens. Mi csak mosolyogtunk jó gyerekek módjára.
-Menj és figyeld a majmok óráját addig én kezdek valamit ezzel a csürhével!-harsogta Gustavo.
Legbelül síkítottam. Az egyetlen óra amit szerettem itt az a tánc, mert Kelly figyelt és nem üvöltözött. De ez is elszállt. Négy ès fél órán keresztül táncoltunk. Vége fele:
-Katherine! Ha még egyszer elrontod...!-fejezte be Gustavo. A bokám olyan vörös volt, megbotlottam, kibicsaklott egy párszor stb.
-Nagyon fáradt vagyok!-mondtam.
-Még egyszer!-ordította. Eltáncoltuk megint...egyre többet hibáztam.
-Ha holnap is elrontod kidoblak a bandából és újat rakok be helyetted!-harsogta.-Elmehettek!
Nagyon mérges voltam, mert csak azét nem megy, mert fáradt vagyok. Srácok már egy órája végeztek. Haza siettünk. Lezuhanyoztam és elfeküdtem a kanapén. Jól esett a pihenés. Többiek elmentek medencézni, én maradtam és azt terveztem, hogy még egyszer elpróbálom a táncot. Megkerestem a CD-t amin rajta van a dalunk. Beraktam a laptopomba ès elkezdtem táncolni, de megint nem sikerült.
-Hát te?-fordultam meg és James állt az ajtó előtt.-Mikor jöttél be?
-Mikor elinditottad a zenét!-vigyorgott.-Segíthetek ha gondolod, mert tudok táncolni.
-Öhmm...légyszí!
-Az első: Túl mereven táncolsz, Második: a táncot ne magold be hanem érezdd!-pörgetett meg.
-De nem tudom érezni valamiért most nem megy!-keseredtem el és levágtam magamat a kanapéra.
-Akkor beszélgessünk!-ült le mellém.-Mit érzel a holnapi nappal kapcsolatban?
-Azt, hohy mindennek tökéletesnek kell lennie, mert az élet egyszer ad ilyen lehetőséget. Nem szúrhatom el! Nem szabad! Túl sok a tét! Soha, de soha nem heverném ki ha haza kellene mennünk holnap!-kezdtem el.
-Ez a baj! Lazulj el! És menni fog-kacsintott.-Vagy miközben táncolsz gondolj valami olyan dologra amit szeretsz!
Vettem pár nagy levegőt és megint elkezdtem a koreográfiát. Gondoltam a zenére, Palm Woodsra, a Cheetah Girsre, BTRre.
-Sikerült!-ugráltam a szám végén. Futottam volna hozzá, hogy megöleljem, dd bevágtam a lábfejemet és egy hatalmasat síkítottam.
-Àááúú nagyon fáj-vágódtam el a földön. Véraláfutásos lett.
-Várj segítek felállni-sietett mellém, megpróbáltam ráálni, de nem sikerült.
-Hozok jeget meg szólok a többieknek!-futott ki. Rohamosan kezdett feldagadni és egyre jobban fájt, már könnyeztem. Kettő-három perc múlva itt voltak a többiek.
-Dokihoz, gyorsan-állapította meg Logan.
-Elviszlek!-ajánlotta fel Kendall.
-Felöltözünk és mi is megyünk-mondta Vanessa. Kendall felemelt és levitt az orvosiba ahol azt mondták röntgen kell. Sírva vártam az eredményeket.
-Miért, most? Lehetett volna holnap is!-szipogtam.
-Nem lesz semmi baj!-nyugtatott a szőkésbarna srác.
-Az a helyzet gyerekek, hogy megrepedt a csontja!-mondta a doki.
-Szabad neki rajta járni vagy táncolni?-kérdezte Anne.
-Nem! Tilos! Csak rosszabb lesz! Nem gipszelem be a hőség miatt de teszek rá krémet ami csökkenti a duzzanatot és szorosan befáslizom!-folytatta. Kötözés után.
-Ha borogatod vagy jegeled gyorsabban gyógyul!-kiabálta az ajtóból mikor indultunk felfele a szobánk fele.
-Csajok én úgy sajnálom!-bögtem még mindig.
-Semmi baj! Majd megoldjuk!-mosolygott szelíden Vans. Carlos vitt most fel berakott az ágyamba és egyből el is aludtam, annyit hallottam, hogy valaki jött mintha Kelly hangja lett volt